Május 4–5-én került megrendezésre a Debreceni Egyetem szervezésében a helynévgyűjtő munkacsoport I. műhelytalálkozója Síkfőkúton a Soó Rezső Kutatóházban.

A találkozón a debreceni hallgatók közül azok vettek részt, akik a Magyar Nemzeti Helynévtár Program aktív munkatársai. Külsősként egyedüliként én kaptam meghívást a workshopra, ami hatalmas megtiszteltetés számomra, nem tudok érte elég hálás lenni, hogy egy ilyen csapat a köreibe fogadott, s immár “tiszteletbeli tagként”, barátként üdvözölnek a találkozásaink alkalmával.

A műhelytalálkozó témája a helynevek kutatása során szerzett tapasztalatok, módszertani vagy egyéb dilemmák megosztása volt, melyet Dr. Tóth Valéria tanárnő koordinált.
Az első nap előadásai Zsáka, Komádi és Tiszagyulaháza településeken zajló élőnyelvi és történeti gyűjtések tapasztalatairól szóltak, valamint egy rendkívül hasznos módszertani előadást hallgathattunk meg a térképezés problematikájáról.
Pénteken a kétnyelvűség és a határon túli területek kerültek a fókuszba. Egy szlovák kisebbség által lakott magyarországi település, Háromhuta kétnyelvű helynévpárjainak vizsgálatáról egy izgalmas és tanulságos előadást láthattunk, majd bemutatásra kerültek egy Nagyszalontán végzett kutatás eddigi eredményei. Jómagam egy előzetes kutatásom kapcsán osztottam meg módszertani dilemmáimat, mely felvetések többségére az előadást követő vitán választ is kaptam, s ezeket tudom majd beépíteni a további kutatásaimba.
Mindkét nap zárófoglalkozását Dr. Hoffmann István tanár úr tartotta, mely keretén belül néhány, már meglévő szócikk elemzésén keresztül fejleszthettük magunkat a szócikkek helyes megírásában.

A rendkívül hasznos tudományos előadásokon túl helyet kapott a szórakozás, az ismerkedés is. Csütörtökön Dr. Nagy Katalin tanárnő vezényelt le egy helyneves vetélkedőt, ami gazdag volt izgalmakban és nevetésben. Az est folyamán a tűz körüli szalonnasütésen alakultak igazán inspiráló és gondolatébresztő
beszélgetések, amikből ugyancsak sokat tanultam.

Számomra nagyon megható, ahogy ez a csapat együttműködik és -dolgozik, segítik és inspirálják egymást, tanulnak egymástól: diák a diáktól, diák a tanártól, sőt tanár a diáktól. Ezúton is szeretném megköszönni a meghívást, a befogadást, a sok-sok ötletet, inspirációt és tapasztalatot, melyet a műhelytalálkozó során kaptam. Nem utolsó sorban pedig a barátságot, a szakmai közeget, a kiváló beszélgetéseket, melyekkel szintén gazdagodtam.

Csobády Csilla