A lakosságnak egységes szerkezetű számkódokkal való azonosítása a társadalombiztosítás általánossá válásához kapcsolódik. Ha a korábbi századokban egy-egy munkás betegség, rokkantság vagy öregség miatt keresetképtelenné vált, kilátástalan helyzetbe került. Ezt megelőzendő alakultak meg a különböző önkéntes munkásbiztosítási szervezetek, segélyegyletek; ezek képezték alapját a későbbi társadalombiztosítási pénztáraknak. Az első világháború után szinte minden európai államban — így Magyarországon és az akkor alakult Csehszlovákiában is — léteztek már biztosítóintézetek, mégpedig rendszerint külön a munkásoknak, a magántisztviselőknek, az államvasutak alkalmazottainak stb.
A második világháború után sok helyütt ezeket a biztosítókat összevonták, s a társadalombiztosítást a teljes lakosságra kiterjesztették. Korábban a biztosítók a biztosítottjaikról saját nyilvántartást vezettek, a teljes körű biztosítás bevezetéséhez azonban szükségessé vált egy egységes rendszer kiépítése. A biztosítottak azonosítására nevük, születési adataik és lakcímük már nem volt elegendő, ezért vezették be az ötvenes évektől kezdődően sok államban a számkódos azonosítást. Szlovákiában ezt a kódot rodné číslo-nak nevezték, s évekig a prágai nyugdíjbiztosító intézet képezte és kezelte; a szám általánosabb használatát az 21/1971. számú törvény rendelte el. Jelenleg Szlovákiában az ún. rodné číslo szerepel mindenki személyi igazolványában, s egyértelmű azonosításunkra szolgál szinte minden területen, így pl. az adóhatóságnál és a Szociális Biztosítóban is.
Magyarországon hasonló volt a fejlődés, ott azonban a születési időre utaló kódot először személyi szám-nak, később személyazonosító jel-nek, 1996 óta pedig személyi azonosító-nak nevezik, az adatvédelmi törvény miatt azonban használata jóval szűkebb körű, mint nálunk. Magyarországon az adózással kapcsolatos nyilvántartásban a személynek adóazonosító jel-e van, a társadalom- és egészségbiztosítás területén pedig a társadalombiztosítási azonosító jel — röviden a TAJ-szám — a használatos.
Jakab István már javasolta, hogy a rodné číslo-t nevezzük az akkori magyarországi szóhasználattal egyezően személyi szám-nak, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a mindennapi kommunikációban a tükörfordításos születési szám az általános, a sajtóban pedig olykor ez, máskor meg a személyi szám “bukkan fel“. A magyar nyelv hivatali szintű használatának lehetősége azonban szükségessé teszi az írott gyakorlat egységesítését. Mint említettük, jelenleg Magyarországon ezt a személyes kódot személyi azonosító-nak nevezik, nálunk azonban célszerűnek látszik hivatalos jellegű és írott szövegekben továbbra is a Jakab István által javasolt személyi szám kifejezést használni, mégpedig az alábbi okokból: 1. Ez a kifejezés Magyarországon továbbra is él, bár nem hivatalos, és van számos példa személyi azonosító szám kifejezésre is. 2. A szlovákban a rodné číslo választását nemcsak az motiválhatta, hogy a kód a születés idejére utal, hanem az is, hogy az ún. osobné číslo a személynek egy adott intézményben használatos azonosító száma, ezt magyarul egyébként törzsszám-nak nevezzük.