A városi, községi hivatalokban a hivatali szervezetet irányító személyt jelenleg szlovákul a prednosta szóval nevezik meg, egyes dél-szlovákiai települések magyar nyelvű honlapján az ezt a funkciót betöltő személy neve mellett az elöljáró megnevezés áll, de e szó használatára a sajtóból is találunk példát.
Az elöljáró szó a magyarban lehet melléknév és főnév. Melléknévként ma már nem használatos, régen a jelentése ez volt: ’bevezető’, erre utal pl. a régi szövegekből adatolható elöljáró beszéd szókapcsolat. Főnévként egyrészt nyelvtani terminus: egyes nyelvekben, például a szlovákban így nevezzük a névszó előtt álló szócskát. Főnévként az elöljáró szóval személyt is megnevezhetünk, ilyen esetben a magyar értelmező kéziszótár két jelentését különíti el: a hivatali melléknévhez kapcsolódóan jelentése a) ’feljebbvaló’; b) ’(hivatal)főnök’. Ezt a jelentést a szótár elavulónak minősíti. Jelentésárnyalatként a régies minősítéssel közli a szótár a ’kisebb vasútállomás főnöki teendőit végző tisztviselő’ értelmezést. Második jelentését – ’elöljáróság tagja, ill. vezetője’ – a szótárírók szintén a régies stílusminősítéssel látták el. Az internetes előfordulások érdekesen árnyalják a szótári adatokat. Eszerint e szó jelenleg Magyarországon alapvetően két jelentésben és kontextusban él: 1. ’hivatali feljebbvaló’, elsősorban a rendőrségnél, katonaságnál, tűzoltóságnál, pl. szolgálati elöljáró; 2. ’egyház, szerzetesrend vezetője’, pl. a Tihanyi Bencés Apátság elöljárója.
A nálunk aránylag elterjedtnek mondható községi/városi hivatal elöljárója kifejezés tehát a magyarban egyrészt régiesnek minősül, másrészt fennáll a félreértés veszélye: a községi (városi) elöljáró alatt régebben rendszerint az elöljáróság vezetőjét, tehát a bírót vagy a polgármestert értették. Éppen ezért az elöljáró helyett ajánlatos a semlegesebb és a magyar nyelvterületen általánosan elterjedt hivatalvezető szót használni.