A mesterképzésben végzett hallgató képes folyamatosan fejleszteni magyar nyelvi ismereteit, kommunikatív és pragmatikai kompetenciáit; tudja, hogyan mélyítheti el ismereteit, fejlesztheti interkulturális készségeit, képes folyamatosan lépést tartani a minőségi fordítási és tolmácsolási teljesítményhez szükséges új, modern technológiákkal, és képes az egyes kompetenciák közötti szinergiára és hatékonyságra törekedni. A végzett hallgató képes adatbázisokban és hiperszövegekben megkeresni a szükséges információkat, képes konkrét elméleti nyelvészeti információkat megkeresni és azokat a maga alkotta szövegekben, fordítási vagy tolmácsolási teljesítményében azonosított nyelvi hiányosságok kiküszöbölésére felhasználni. A kontrasztív nyelvtan területén szerzett elméleti ismeretek alapján képes a célnyelvi standardnak megfelelő stratégiát és eljárásokat választani egy adott fordítási folyamatban. Megfelelő magabiztossággal a fordít és tolmácsol, ezt megfelelő mértékű gyakorlással és szakmai gyakorlattal sajátította el.
A Fordító- és tolmácsképzés: magyar nyelv és kultúra szakpárosításban mesterszakon végzett hallgatók a munkaerőpiacon az alábbi szakmákban érvényesülhetnek: szakfordító és –tolmács, műfordító, az üzleti szférában, a közigazgatásban, az idegenforgalomban tolmács és fordító, nyelvi és kulturális mediátor, tudományos kutató, nemzetközi intézmények munkatársa, tolmács- és fordítóképzésben oktató, filológus, kiadói szerkesztő, rádióban, televízióban, újságoknál szerkesztő, konferenciatolmács, tolmács és idegenvezető, fordítástudományi szakember, nyelv- és irodalomtudományi szakember.
A végzett hallgató tágabb társadalmi-kulturális és didaktikai-szakmai kontextusban ismeri a tantárgyi specializációjához tartozó tudományágak alapvető szerkezetét és tartalmát. Ismeri a modern és posztmodern magyar irodalom irodalomtörténeti kontextusát, az egyes korszakok, nemzedékek, művészeti áramlatok és irányzatok fő képviselőinek munkásságát. A végzett hallgató ismeri a kortárs magyar irodalom tematikai és poétikai irányzatait, beleértve annak főbb képviselőit és meghatározó műveit. A hallgató érti a szlovákiai és egyéb magyar nyelvváltozatok földrajzi és társadalmi változatosságának alapvető kérdéseit és összefüggéseit, valamint ismeri a magyar nyelvjárások rendszerét és a szlovákiai magyar nyelvjárásokat. A hallgató ismeri a nyelv működésének és használatának társadalmi hátterét és pszichológiai törvényszerűségeit, a kétnyelvűség kérdését, valamint a nemzeti kisebbségek nyelvi jogainak kérdéseit. A kétszakos tanári alapképzési szakon végzett hallgatók elhelyezkedhetnek mint felső tagozatos tanár (alsó középfokú szinten oktató tanár), középiskolai tanár és nyelviskolai tanár.
A Magyar nyelv a kétnyelvű hivatali kommunikációban szakon végzettek elméleti ismereteket szereznek a terminológia, a nyelvpolitika, a kétnyelvűség elmélete, a vizuális kultúra, a szövegnyelvészet, az irodalom- és kultúrtörténet témakörében, megismerkednek a szerkesztői munka és a nyilvánossággal való kommunikáció alapjaival. A hallgató az egyéni szövegalkotási kompetencia szintjén értékeli a különböző lehetőségeket és eljárásokat, különös tekintettel a hivatalos és szakstílus műfajaira. Jártas a kétnyelvű hivatali kommunikációban szóban és írásban. A hallgató elméleti ismeretekkel és készségekkel rendelkezik a kétnyelvű hivatali munka irányítása, a kulturális és társadalmi rendezvények szervezése, valamint a közigazgatás különböző alrendszereinek működésének jogszabályi és gazdasági háttere terén.
A magyar nyelv a kétnyelvű kommunikációban mesterszakon végzett hallgatók az alábbi szakmákban helyezkednek el a szlovákiai Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere és az SK ISCO-08 szerint: protokoll ügyekre szakosodott közigazgatási alkalmazott, projektek előkészítésével, irányításával és ellenőrzésével foglalkozó közigazgatási szakember, nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó közigazgatási szakember, munkahelyi szupervízor.