Kutatópont neve: Perbete (Pribeta)

A felvétel időpontja: 2024

Adatközlő: K. M., 81 éves

Terepmunkás: Sikula Gábor

Lejegyezte: Gál Várady Tamara, Takács Búcsi Edina

A lejegyzést szinkronizálta: Szendi Tünde

Kulcstémák: helyi népszokások – tollfosztás, kukoricafosztás, kőtéskészítés

Megjegyzés: Az interjúalany gördülékenyen, könnyeden, élvezettel mesél az életéről. Narratívájának jellemzője: „Én olyan vótam, hogy mindenbe benne vótam” – a történetei is erről tanúskodnak. A nagyjából egyórás felvételnek ez a részlet kb. a felénél hangzik el.

{-1 ●Mik voltak még | ö | igy maguk felé a népszokások, vagy valami olyan ö●|}

●Jȧj, szoktȧk●

{-1 «●tradíció+●»?}

«●@ @●» ●mā mind én esz+ csȧk úgy hȧllāsbó tudom, mer én | nem szoktȧm, ȧszt ȧ +| szindȧrȧbokot is tȧnultȧk | be, ȧszt is já̭ccottȧk, szindȧrȧbokot is.● ●É+ hȧt lektöbször színdȧrȧbokot já̭ccottȧk,még így●. ●Még esz+ este, ugyi mikor má, hȧt ën is vót+, vót ȧ tolfosztá̭s●, ●ugyi esténkint | összeűtek, mindën, mëg | hȧt sz+ szerettem is l+ lënni, mer | ȧzér vót úgy, hogy ēkűttek, hogy | mënnyé mā alunni.● ●Mer ugyi ȧzé oszt | ȧsszonyok ȧzok ugy | oȧn kibeszíllősök is vótȧk kösztök, mëg mindën●. ●Útyhogy utá̭nnȧ még ȧsztá̭n, mikor mëgvót ȧ tolfosztās, ȧkkor sütöttek siskāt mëg tëāt, ȧkkor ȧvvȧl be lëtt fejezve●. ●Útyhogy ijenëk vótȧk, tolfosztá̭s vót●, ●ez no igën, ȧkkor kukuricȧfosztās, ȧz termíszetës, ȧz mëg kint●, ●ȧkkor ȧsz+ szoktȧk mondȧnyi, hoty | hȧ tȧlāsz | piros kȧlá̭szú kukuricāt●, ●ȧmi oȧn bordókā+, ēmëhecc ȧlunni●. ●[beleéléssel] Ó, ȧz ȧ fosztās! Gyerëkëk is körbe vóltunk űve! Hȧt mȧ ojȧt, ȧkor mikor tíz-tizënëggy éves, mëg kilenc●, ●ȧzok mā ȧzé tuttá̭k fosztȧni ȧ kukuricá̭t●. ●És [beleéléssel] oj+ hű, mikor mëgkȧ+ -tȧlātȧ ȧ izét ȧ, vót, ȧdódott benne, no, de ȧz kevés vót●. ●Hȧt jó, ȧkkor ēmëhet ȧludni?, ēmëhecc, de nem mëntem ȧkkor së, csȧk | hȧt ugyi boldog vót+●. ●Ijen dógok [hangsúlyozva] vótȧk, nȧgyon sok | s ijen |, hȧt estéli dógok, ȧmit csiná̭+, vótȧk ugyi●. ●Jȧj mëg külömben | még | szoktȧk [hangsúlyozva] bődbe, ȧkkor mëg mëgin ësszemëntek ȧ szomszídbȧ, mer csirá̭sztȧttá̭k ȧ buzāt |, pha no ȧ | kőtísnek●. ●Hȧt ȧz kőtís, hȧt én no, úgy nemtom, hogy māsképp | birȧcs vȧgy ijesminek is montāk, de mink | kőtísnek hívtuk●. ●Ȧsztān még én is szoktȧm mā fiȧtȧlȧbb+, no nem is oȧn túl rígen, oȧn hārom-nígy éve is csinātȧm●, ●szintén, mer | mëglá̭t+, ugyi t+ tuttȧm ȧ szüleim hogy mi+ hogyan csinātāk●, ●és | ȧkkor gyüttek ȧ ȧsszonyok, hārmȧn-nígye+ hosztāk ȧ lisztët●, ●mer ugyi há̭t ȧ lisztët ȧszt+ sok ki+ liszt köllött bele●, ●és ȧkkor [beleéléssel] ottȧn kevertík, mindën, össze izé, lābosokbȧ●, ●és nekünk még ȧ öreghāz, ȧhol vót, oȧn pȧrȧszthá̭zunk vót ȧkkor oȧn hosszúkās, de vót benne kemënce is vót | mellette ȧ kis izé, ȧ | o+ szëmbe●,● és ȧkkor be vót tüz+ ȧ kemënce be vót ö melegítve, odȧ mindënki betëtte●, ●még tëttek bele ȧ, | hoty | levegőzzön, ijen nādszālȧt, ȧvvā vótȧk be+ mëkszurkāvȧ, és ȧ kötís +, ez bődbe vót, mindíg bődbe.● ●Nȧgyon jó vót! És sokszor montāk is mā, | ȧzőte is, hȧt pincébe ugyi, hogy odȧ szoktȧm lëvinni eszt ȧ gȧbonāt, kiterítëttem●, ●és | először kicsírá̭zott, csȧk oȧn kipȧttogott, osztān kicsírá̭zott, rendëssen ijen ekkorȧ csirȧ, és lë lëtt dȧrá̭vȧ●. ●Ȧsztá̭n ȧsz ki lett nyomkodvȧ, és ȧbbȧ bele lëtt tḙ́ve ȧ buzȧ●. ●Ȧbbȧ nem köllött cukor vȧgy vȧlȧmi!● ●Esz | [hangsúlyozva] bio vót, mer ȧz vót, nem vót benne cukor, és édës vót●. ●Ijenëkët is szoktȧk, szok+, mā mondom, hogy még én + még én is @ szoktȧm csinānyi, de | hȧt eszt ȧ szüleimtű lāttȧm●, ●no hogy | így ez, mondom, bődbe összegyüttek, és ijenëkët csinātȧk, mer hȧt idő vót | rājȧ nëkik. No, ijesmit●.