A kutatópont neve: Tardoskedd (Tvrdošovce)

A felvétel időpontja: 2024

Adatközlő: Cs. Gy., 72 éves

Terepmunkás: Tóth Molnár Éva

Lejegyezte: Szabó Ágnes

A lejegyzést szinkronizálta: Szendi Tünde

Kulcstémák: szokások – húsvét gyerekként, apaként és napjainkban

Megjegyzés: Az interjúalanynak egy sajátos, éneklő beszéddallama van.

Ȧ hús+ húsvétról mëg ȧz vót●, hogy ö | gyerëkkorombȧ●, hȧt eleinte ugyë●, és esztët sok rokon úgy | szoktȧ visszȧemlëgetni●, hogy én ȧpum vitt●, ö elő-há̭tú | ȧ biciglinn ȧ két fiúvȧl●. S ȧkkor körbejá̭rtȧ velünk ȧ | ȧ rokonoko+●, s mëgmutȧttȧ, hogy | ez ȧ ez ȧ ijen rokon, ez oȧn rokon●, és akkor egḙ́sz nȧp- | -unk ḙzzel elmënt●. No osztá̭n, amikor má̭ mink já̭rtunk öntözni●, persze, hogy má̭ ȧzé ȧ ȧ ȧ mi korungbȧ má̭ volt vȧlȧmijen | kölnivíz●, há̭t ö ëccërűbbek voltȧk vȧlȧmik●, de | de ȧzé csȧk kölnivizek vótȧk●, ȧzzȧl já̭rtunk, és ȧzé | kȧptunk●, és úgy örültünk, hogy | ȧkkor volt | ö | ȧ ëty koroná̭s is pȧpír píz volt●, ȧ há̭rom, mëg ȧ öt koroná̭s is●, és hȧ má̭ vȧlȧhol, persze, hȧt oȧn @ öt koroná̭t kȧptunk●, de ëgy koroná̭s ȧz vót, sokszor érdëkës vót ez ȧ | ȧ | pȧpír | pȧpír péz●, ez ez jó vót, és ȧkkor körbejá̭rtuk●, persze, ȧsztá̭n nȧgyobbȧk votunk●, ȧkkor má̭ fiúk külön, ȧkkor má̭ lá̭nyokkȧl össze- | -gyülekësztünk●, és ȧkkor végigjá̭rtuk ȧz osztá̭j- | -tá̭rsnőköt●, és még ȧzé ȧkkor, ȧkkor még | vödörrel is öntöztük ȧ | nȧgy̼obb lá̭nyokot●. Nem, persze, má̭ voltunk oȧn nyolc-kilencedikësëk●, hetedikës, nyolc-kilencedik+, akkor má̭ vödörrel is | öntösztük ȧ | lá̭nyokot●, és osztá̭n ez így á̭+ment●. Én | én má̭i nȧpig is, má̭i nȧpig is, ȧ húsvét ȧz ëgy●,| énnëkëm ȧz ünnep●, én | én má̭i nȧpig, hȧ lëhet●, | de má̭ mos csȧk ȧ lëkközelebbiekhöz mëgyëk●, mer | má̭ régebben ez ȧ | jó demokrá̭ciá̭ba lëtt ȧz, hogy mindënki elmënt otthonrul kirá̭ndulni●, mindënki elmënt kirá̭ndulni, és osztá̭n | így má̭ nincsenek, és ez még ëccër ȧh+z visszȧtérre+, ȧzzȧl ȧ virá̭ggȧl●, hogy ná̭lunk nem korbá̭cs vót, hȧnem virá̭got ȧttȧk●, á̭rultȧk ijen kiss +, vȧgy pedig ȧttȧk gyöngyvirá̭go+ | ö gyöngyvirá̭g | ibolyȧ, éllő●, mȧ ȧkkor szokott lënni húsvéthoz asz +● szokott lënnyi ȧz, de többnyire | ijen | mű | kis | v+ virá̭g●, és ȧkkor | hát ȧz jelëntëtte, hogy hány hejën vót●, hogy s nem volt elég, hogy má̭ ȧz ëggyikre föltüszték●, előb mëg má̭ má̭sik felḙ́re is a̭ kȧbātnȧk, vȧgy ȧ | +á, oȧn kis kȧbá̭t●, és ottȧn | mindën lá̭nyok, mëg ȧhovȧ elmëntünk ȧ osztá̭j- | -tá̭rs●, ȧzok mindëggyik ȧzzȧl | vá̭rt, hogy hogy | ȧdott●, és há̭t ugyi | kinek, ki | jobban teccëtt, ȧnnȧk szëbbet, nȧgyobbat ȧdott●, má̭ ott is vȧlȧhogy ȧz úgy, úgy, s ȧkkor úgy, úgy, ȧz embër ȧrrȧ úgy oá̭n büszke vót, hogy őtőle ijet●, többiek is kȧptȧk, de ȧzok csȧk ijen̼ kissebbet●, ȧz még ȧ | má̭sik, ȧkkor ugyi ëgymá̭st nésztük●, no te mijet kȧptá̭, të csȧk [nevetve] ijen cimplá̭t [szimplát, egyszerűt]●, és ez, ez is vót ëgy | érdëkës @, és utá̭nnȧ | mondom, hogy én mȧi nȧpig is já̭rok●, es ȧmikor má̭ gyerëkëk oȧnok vóltȧk, hogy | hogy má̭ lëhetëtt velük mënni●, én szintén végigjá̭rtam●, | de ö rossz vót ȧz, hogy má̭ most osztá̭n nȧgyon mëntek●, hogy | nem tuttá̭k, hogy mit ȧggyȧnȧk, ijen csokit, oȧn csokit●, ȧz embër nem ȧzé @, ȧzzé ȧkȧrtȧm, mindig ēmondtȧm nëki+, ȧzé mëgyünk e●, tuggyá̭tok, hogy ez is rokon, hȧ vȧlȧhol tȧlá̭kozunk, ȧz is rokon●. És osztá̭n ez vȧlȧhogy így | kimënt, és má̭ má̭mȧ úgy ez @●. Sȧjnos, sȧjnos, merd az | ez ez tényleg ȧkkor úgy össze-, össze- | -tȧlá̭kozik●, mer | mivelhogy ȧ nincsenek lȧkodȧlmȧk së●, sȧjnos | má̭ csȧk ȧ temetésëkën tȧlá̭lkozik ȧ rokonsá̭g●, ȧz oȧn jó volt vȧlȧmikor, hogy lȧkodȧlmȧkbȧ mëkhívták ȧzokot, es ot tȧlá̭kosztunk●. Má̭mȧ én csȧk úgy, sokszor ȧsz, hogy ȧ ȧ ȧ rokonokkȧl ȧ temetésen tȧlá̭lkozunk. [szünet] Ez benne ȧ szomoru.●