A kutatópont neve: Búcs (Búč)

A felvétel időpontja: 2024

Adatközlő: K.E., 75 éves

Terepmunkás: Molnár Zsófia

Lejegyezte: Lajos Petronella

A lejegyzést szinkronizálta: Szendi Tünde

Kulcstémák: az emberi élet fordulói – gyermekkor; szokások – szüret

Megjegyzés: Az interjú alatt végig jelen van egy Zs. nevű személy, aki az interjúalany ismerőse.

●Ojan nagy, | ö hosszú parasztházunk volt●, ●és ugyi a | a szövetkëzet mikor mëgalakult ö●, ●a+ asziszëm a | nagyszüleim jó gazdák voltak, no, mindëggy●, ●és akkor oan nagyon sok | gazdasági épület volt a | a | ház utánn●, ●de ojan | eleve keskëny volt az a | porta●. ●Ës akkor oda betëttḙ́k a | szövetkëzet lovajit●. ●[számol] kettő, négy, hat, nyolc ló bekötve | az istállóba●. ●Volt ëggy bácsi, aki volt a | z ëtetőjük●, ●és akkor a | abba a keskëny udvarba jöttek a | a munkások ö●, ●és akkor | ö | [hangsúlyozva] fölvákták az ùtat●. ●Ö abba az időbe mindíg husvḙ́thó | kimeszētḙ́k a | házat●, ●ö a+ alú feketévē kihúszták a gangot | ö | fehérrel●, ●hát bisztos, hogy utánna röktön esëtt az eső, és akkor [beleéléssel] mëntek be a l+ l+ lovaskocsival●, ●hát nëm ám lassan, hanëm váktába●. ●Ëccër emlḙ́kszëk rá, ojan kicsik voltunk●, ●hȧt ö | kint jáccottunk az öcsémmē●, ●lényeg asz, hogy az Atilla ot maratt a+ | az udvar közepḙ́n, és jöt-|-tek a lovak●, ●és szërëncsére átlḙ́ptḙ́k a● ●lovak●

{-1[●meghökken●]}

●őt●. ●De a+ nëm húszták a kocsit●, ●valahogy elszabadútak a kocsik @, vais a | lovak●, ●és tutták, hoty hova kő beszaladni●, ●a kapu nyitva volt●, ●és hálistennek nëm léptek az öcsémre●. ●Útyhogy | beszalattak egísz hátra az udvarba●, ●és bemëntek az istállóba●, ●útyhogy | ijen. [szünet] Há ré+ rég volt●. ●[felnevet] Hë hë | mëg ö szüretre, ijen kocsival jártunk●, ●[a jelenlévő ismerőséhez] ugyë Zsuzsika és●, ●ijen magosíttó | ö kocs+ ö dëszka volt, és ot voltak rajta ja a |● ●nëm +● |

{-2 ●Kádak●.}

●[felkiáltva] kádak, igën, és akkor puttonba | szëttük a szöllőt●. ●Hȧt ojan ojan irtó eleven lëá̰ lëhettem, @ rossz is vótam, no mindëggy●. ●És akkor | a+ má | lëszüretőtünk @●, ●még a kádak fönt voltak a | [gondolkodik] vagy nëm voltak●, ●de | az a | magosíttó így | bele volt téve a | kocsinak az ajjába●, ●és én szaladgátam, hoty [énekelve] kisjány, mi van a puttonyba, [a háttérben nevetés] aggy ë csókot suttyomba●. ●Ëccër-kéccër eszt elénekőtem, utánna mëg lëestem●, ●rá a | járdára, még mindég | mëg van a | heje a | a● | ● berepett a fejem, szëgḙ́ny apám jött haza ebḙ́dre●, ●hȧt ö | volt neki az a szászhetvenötös motorja abba a zidőbe●, ●és Tóntul fölvitt | Keszire, mert csak ot volt doktor úr, útyhogy [nevet]●. ●[nevetve] Irtózatos@, irtózatos lëhettem●. ●Ö mi+ mindën+ mindënbe benne voltam●.

{-1 [●nevet●]}

●És azon csodálkozok●, ●annak az id+ | a abba az időbe még | má mi jártunk ovodába●. ●Mi | most annyira féltyük a gyerëkëkët●, ●hogy [beleéléssel] jaj në töl+ @ törtḙ́nnyën valami●, ●mëk | hászhosz szálíttyák, mëg az iskolakapuba●. ●Mink mindën délbe hazamëntünk az ovodábòl●, ●nyakunkba volt a kis táska, ijen | kattintóssal lëhetëtt●, ●és akkor | [hangsúlyozva] de ëgyedül!● ●Nem jött ám értünk sënki!● ●És akkor délutánra tëttek uzsonnát●, ●akkor mëgin vagy a | kertën kërësztű jöttünk●, ●mer | mëgengették abba az időbe●, ●hogy ëgymás kertyit+●, ●és akkor átjutottunk, a templom mellett volt ne̬künk az ovoda●. ●És | [beleéléssel] sënki nëm jött értünk●, ●és közlekëttünk a | öt éves fejünkē, vagy a négy évessē●, ●hogy+. Útyhogy ö, | ér+ ér+ érdëkës | volt●.