Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem
Közép-európai Tanulmányok Kara
Szlovákiai Magyar Nyelvjárási Hangoskönyv III.
Bevezetés
Abara
Boly
Csicser 1.
Csicser 2.
Nagyszelmenc 1.
Nagyszelmenc 2.
Szirénfalva 1.
Szirénfalva 2.
Zétény 1.
Zétény 2.

A kutatópont neve: Nagyszelmenc

A felvétel idõpontja: 2019.

Terepmunkás: Borsi Kitti

Adatközlõ: M. M., 81 éves

Lejegyezte: Presinszky Károly

A lejegyzést szinkronizálta: Presinszky Károly

***

ÈMeÏntek danolászva, danolva szë£i¡pen vë£i¡gig a falun´ ezeÏk a natyfiju´kÈ. ÈHát ezeÏk hol tudnak danolni, hát nem tudnak, eÏcsseÏÈ, Ème´l´ette megy a no£u¡t´a me´l´etÈ. ÈNaÏ ë£i¡s ak´or, haÈ Èugy vo£u¡t, akinek mán kom´oj vo£u¡t, akkorÈ Èe´lmentek az ablak aláÈ Èaszt vittek neÏki ë£i¡jjeli zenë£i¡tÈ. ÈË£i¡s, ha´ kedvelte a fiju´tÈ, Èakkor gyút´ot gyufátÈ, Èha pedig nemÈ, Èakkor ö nem gyútot sem´it, utyhogy a fiju´k e´lmentekÈ. ÈNa, asztám meg vo£u¡t më£i¡GÈ Èöö m´askarázásÈ.

{-1ÈAsz micsodaÈ?}

ÈKarácsony elö£ü¡t´È. ÈFelö£ü¡tösztek ojan szalmába kidomták ['kitömték'] magokotÈ, ÈmeÏg asz arcukot kimajszolták, utyhogy nem ösmerted meg aÈ Èmaskarákot, hoty kikÈ, Èë£i¡s´ jártaÏk így ni íj´eszgetni a hászhoszÈ Èasz embeÏreÏkeÏtÈ. ÈTudod, ahol gye´rmekeÏk vagy ö nagyjányok vo£u¡takÈ, Èaszokho meÏnteÏk fogdosni lábát, hm, mikor hol, noÈ! ÈÖlelgetni, oszt akkor visítás, mindeÏnÈ. ÈIjen ö ijen öö i+ izë£i¡k vo£u¡tak i+ m+ z+ naÏ, të£i¡li idö£ü¡szagbaÈ. ÈË£i¡s´, na ésÞ akkor më£i¡g ezelö£ü¡t meÏgÈ Ès´züreti bál vo£u¡tÈ. ÈMeÏg reÏgrutabál vo£u¡tÈ. ÈUtyhogy a reÏgrutabál mán az oj´akor vo£u¡tÈ, ÈoktóbeÏr elsë£i¡re, mer mán elsë£i¡re, szep+È

{-1ÈEsse hallottam még! Mi az a regrutaÈ?}

ÈReÏgrutabál? Asz ojan vo£u¡t, hogy a katonákot vitti´kÈ, Èa fiju´kot vitti´k, ë£i¡s úgy monták, hogy reÏgrutaÈ. ÈReÏgruta, ë£i¡s´ vittik katonánaÏk öÏkötÈ. ÈHát vagy akkor vo£u¡t vë£i¡ge a´ katonák+ no mán, ugymondom a k+ a´È. ÈBevonútak, csinálták a bált, de az reÏgrutabál vo£u¡tÈ. ÈDe ez meg izë£i¡ vo£u¡t, ni, szüreti bálÈ. ÈËs ak´or szë£i¡pen meg vo£u¡t csinálva, oszt addig cíptík ['tépték'], addig típtík, hogy ki fogi letép+È, Èés az nyerte meÏg, ja´j, isteneÏmÈ! ÈMájuzsba csináltuk a izë£i¡t, májusfátÈ. ÈUgyi, akinek mán vo£u¡t oj´an szeretõ, az vitte odaÈ. ÈË£i¡n is kaptam, gye´rmekeÏm, oszt hajtották a tehenet, akkor szeÏttem leÏ a májusfát, a karo£u¡tÈ. È(tapsol) Mer tudod arra nem emlékszel mán teÈ Èit Balog me´lett fücfával+È. ÈFücfa, tudod, mi a fücfaÈ?

{-1ÈIgenÈ!}

ÈNa! Ë£i¡s az vë£i¡gig vo£u¡t neÏkik ö ültetve ijen fü§cfákkalÈ, Èoszt akkor be vo£u¡t fonvaÈ Èojan hosszú, hosszú ö riggyelÈ. ÈOjan hosszu vékony riggyel, asz u´gy vo£u¡t mindeÏnkinek átalábaÏÈ, Èmer asz ö az rigy az ö gaj vo£u¡tÈ. ÈGaj vo£u¡t, csak oj´an hosszu´, hogy ameddig ért, az aval megfüsz+, oszt akkor onnen keszte továBBÈ. ÈFüdzni, és asz ö izë£i¡, ni öÈ Èö kerít+ ne az vo£u¡t a kerítís akkor, noÈ. ÈEbbül a fücfábo´l, ö nem a fücfábo´l, a fücfa meg oda benyõt´È. ÈOszt eÏngemet is, mondom Pista, ugyi, nem akartákÈ, Ède´ mindig elbújtÈ. ÈKivo£u¡t a közepe, tudod, ki eset, mán elko£u¡rhat´È, Èë£i¡s akkor ûkeme ['õkelme'] abba bebújtÈ. ÈË£i¡n meg nem jöttem seÏnkivel seÏ haza, merÈ ÈneÏkeÏm nem szabad vo£u¡t seÏnkihesz szo£u¡ni seÏ, s´emmit, mer apám mán akkor, ja´jÈ. ÈNa ë£i¡s, meÏgyeÏk haza magamnak, mindeÏggyik meÏgy a fiju´kkal, mennek röhögcselveÏÈ Èugyi vígig a falun´, mind jöttek ezek a jányok hazafeleÏÈ. ÈOszt ak´or ë£i¡n nem jöhet´em, ö magam jöttem, mer nekem ar´a fiju´k se vo£u¡takÈ. ÈNa ë£i¡s akkor ûkeme meg így be öö beál´ot´ abba ja züregbeÏÈ, Èë£i¡s mikor tudod ot´ meÏ´gyeÏk, oszt elë£i¡mbe állÈ. ÈË£i¡n aszit´em, hogy ot´ halok mëg, hogy a frász+, mon+, micsin+È. ÈMer kib+ ö kijabálni sem kijabálottam, mer apámék ot vo£u¡takÈ. ÈHát nem kijabáltam. M´inek jöttél ide? Montam neked, hogy hagy nekem béÏkéÏt!È ÈNa ë£i¡s ö£ü¡ akkor ot´ vo£u¡t më£i¡g kë£i¡t oj´an jo£u¡ eleven faÈ. ÈEÏggy ekkora fát kivágott, érted, kivágott onnanÈ. ÈMikor anyám, meÏg apám meÏglátta, hogy nekem az on+, megnë£i¡sztik, onnen ki van törve, ë£i¡s ide van nekem hozva májusraÈ. ÈNo, de mánis kö£ü¡j feÏl, ë£i¡s szed le májust, de mánis! Tudod, soroltak, mindent montakÈ. ÈNa, akkor ugye jo£u¡l oda vo+, három hej´en vo£u¡t jo£u¡l odadro£u¡tozvaÈ. ÈNo most az boncs ki, sed+ és semmi nincs a kezedbeÏÈ. ÈElmeÏntem harapo£u¡fogo£u¡jë£i¡r, +sz aval kibontogatom, osztÈ Èlehúsztam a kerbe, hogy ne lássák meg Balogék, hogy nekem vót ij+È. ÈHát ijen, ijem bolondokot is csináltaÏk ezek a fiju´kÈ.