ÈNa, i´gy ez ez vo£u¡t! Ijen, tudod? U´gy vo£u¡tÈ. ÈMeÏk hát a izë£i¡n a Luc´a, Luc´átú karácsonyig jártak, tudod maskarázniÈ. ÈAz az is vo£u¡t, ojan, tudod+È
ÈMaskaráztak (nevet)È ÈNem azok vo£u¡tak, akikÈ Èhanem eÏgyebek, éÏs akkor ott mindenféle csi´nt eдlköveÏttekÈ Èa fijúk a jányokkalÈ. ÈUtyhogy ijen+ ijenek vo£u¡takÈ.
ÈMëg, mëg mikor azután më£i¡g vo£u¡t a foszto£u¡È. ÈMikor vout a foszto£u¡, akko´ mëgint akkor mijekeÏt csináltak a+È ÈTengerit fö£ü¡sztek, oszt akkorÈ Èasztat ö ettík, cukros tengerit ettek a fijatalokÈ Èa jányok is a fiju´k is mekcukroszták a tengerit és akkorÈ Èmicsináltak a fiju´k, mikor fosztottak a jányok aÈ Èa foszto£u¡ba ráfu´jták aÈ Èbelefu´jtak a taluba így az asztalnál fosztottunk, és akkor szíltmënt az összes talu itt ni. Na, akkor vout röhögi´sÈ. ÈKülömben amu´gy szípen is leÏhetett, oan szípen danoltak, minden szíp no£u¡t´ákatÈ, Ède én akkor tanul+ ém mindeÏnféle szíp no£u¡t´ákot, nem eszt a mostani no£u¡t´ákot danolgattákÈ, Èhanem eszt a szíp rígi no£u¡t´ákot, ami még a mi idö£ü¡ngbe fojt, az aÈ Èaz szíp magyar no£u¡t´ákot (nevet)È Ènëkëm a vo£u¡t a szíp! Nem mondom, van ebbe is szíp, mer van ijen ebbe is, de+È
ÈKarácsonkor, karácsonykor akkor szípen meÏntünk a templombaÈ. ÈJártak kántálni a gyerekekÈ. ÈHuszonnegyedikë£i¡n jártak kántálniÈ Èfijatalok, rokonokhoz, barátokhozÈ. ÈMentek és kántáltaÏkÈ. ÈS akkor behíták üköt, meÏkkínálták+È
ÈNa, jo£u¡! És akkor így vo£u¡t ijen szípeÏnÈ. ÈAko mëg újë£i¡vbe is jártak azután köszö+, ja mëg vout a sz+ János meg az Istvánnap, aszt is jártak a fiju´k më£i¡g köszöngetniÈ. ÈAz újë£i¡vet, utyhogy vo£u¡t ittÈ Èsokminden. Az az egy ílet egy íleten átt kë£i¡ne e´lmondani mindent pontosan. Hogy lehet esztet e´lmondani? Eszt nem lehet e´lmondaniÈ! ÈEsztet áttéÏlni lehet csak, DominikaÈ! ÈÉs most, hogy mondomÈ Èvagy beszélgetek rúla, hát ö ö szinte eggy az, hogy mint aki jo£u¡ érzís, másoccor mëg ëty kis´ ijen rossz érzís is van bennemÈ.
ÈKetö£ü¡s´ ë£i¡rzísëm van ijenkor, tudodÈ! ÈHogy oj´an jo£u¡ vo£u¡t akkor, meÏg ö mijen öÈ Èmit kelletett spo£u¡ro+. Azért kelletett így neÏkünk ott szûni, fonni, mëg mëg öÈ Ètehenet fejni, meÏg nemtudommi diszno£u¡t tartani, csirkë£i¡tÈ, Èhogy ëty kis pínz, ami van, asztat meg tuggyuk spo£u¡rolni, mer neÏm vÞo£u¡t pínz, nem vo£u¡t mit ö, mit ö, mibül seÏmmit seÏ ojan do£u¡gokot venniÈ. ÈIjen, televizijo£u¡tÈ.
{-1ÈÉs akkor mit csináltatok esténként, amíg még nem volt tévé, mivel ütöttétek el az idö£ü¡t? Biztos nem mentetek aludni már egybõlÈ!}
ÈAkkor vo£u¡t a fonás! Tudod? xxx Ë£i¡s még közbe, mikor nem is fontunk, akkor tudod, micsináltunk? Kë£i¡zimunkásztunkÈ! ÈEszt a varott va+ szövötteket akkor asztat ki kelletett va´rniÈ. ÈÉs akkor asztat va´rtuk xxxÈ. ÈKë£i¡zeÏn, kë£i¡zeÏn vartam, me+ a lámpánál, lehúsztam a lámpát, lehúsztuk, ë£i¡s akkor a lámpánál kelletett öÈ Èva´rni ugyhogy ö még jobban lássam a szeÏmeÏmeÏt, nem azérÈ Èfáj a szëmëm, hogy kelletett izé, ott va+ vartamÈ. ÈUtyhogy ö kë£i¡zimunkáltunk xxx pëtrólëum lámpánálÈ. ÈÖ nem is gyútottuk ki míg igeÏn sötít nem vo£u¡t, csak mikor mán egíszen besötë£i¡tedett, osztán akkortu´l, hogyÈ Èhogy ne sokat fogyasszon, më£i¡g abbul se jártÈ. ÈMinden nap ki kel´et´ minden regge´l kipucoltam a züvegeÏtÈ, Èkimostu´k, öntöttünk beleÈ Ènaftát, pëtrólëum, mindëggy micsodátÈ Èlevettük a kano£u¡crul, ë£i¡s akkor este majd ojanÈ Ènígy-öt o£u¡rakor, amikor mán egísszen söti+ nígy o£u¡rakor, mikor hogy ö szállott le a nap, akkor oszt kesztünkÈ. ÈAddig, addig nem szabad vo£u¡t meg se gyútani, nehogy e´lkopjonÈ Èa nafta, mer az is pízír keletett venni. TudodÈ? ÈUtyhogy nemcsak úgy vo£u¡t, az is esz ity csináltukÈ. ÈAmikor mán eszse csináltuk, mán nem va´rtunk, akkor mán e´lkesztünk kötni, ho´rgolni, më£i¡g ijeneÏkeÏt, utyhogyÈ Èmindíg csináltunk valamitÈ. ÈÚtyhogy mindíg vo£u¡t mit meÏgcsi+. Nyáro² mëgÈ Ènem vo£u¡t aµra idö£ü¡, hogy ezeket csináltuk, mer esz csakÈ Èö£ü¡sszel, kísö£ü¡ ö£ü¡sztül tavaszig mënt, mer tavaszkor mán kelletett menni do£u¡gozniÈ Èa határba. Akkor mánÈ Èeste má, ha fárattak vo£u¡tunk, akkor mán n´e´m tuttunk este már, akkor csak megmosakottunk meÏg lefeküttünk aludni, jobrísztÈ. ÈNo a fijatalok azír ha bál vo£u¡t vagy valami, azér csak e´lmentünk abba a bálba, ne gondoldÈ! ÈVagy ije² vo£u¡t, tudodÈ! ÈVasárnap eµmentünk a bálba, akkor avvo£u¡t, hogyÈ Èhetfû reÏggeµ fel kell kölni korán, ha este legí² vo£u¡tá vagy nagyjány, akkor legyél reggel is, nem lehetett pihenni jányom, hogy most aluggyál továbbÈ! ÈNa így vo£u¡t, tudod! Ijen hejzeteÏkeÏt íltünk mink át´È!
