ÈI´gen! S ott ahol, tudod, ahol van a szabattë£i¡ri, hát ott vannak a pincë£i¡k, íÐs akkor ot ot vo£u¡tunk a pincë£i¡beÈ. ÈMe´r mindíg szo£u¡t a szirë£i¡na, hát meÏnni ke´lletett mindíÐg a pincë£i¡be, akkor vo£u¡t ugyi a´ bombázásÈ. ÈBizony, útyhogy, no håt kë£i¡t hë£i¡tig vo£u¡tam ottÈ, Èhazajöttem, ë£i¡s má ugyi vo£u¡t a háboru´, s ennyi, s így, útyhogyÈ. ÈMán osztán majd a´ tovább jártam a´ nyo£u¡cosztájt ithonÈ. ÈIthonÈ.
ÈPeÏrsze, persze, az vo£u¡t az iskolaÈ. ÈMë£i¡g mikor fe´lmeÏntem iskolába, Barko£u¡ tanítóúr tanított, ís akko´rÈ Èott ahol van a´ református templom, hát ot vo£u¡t a ziskolaÈ. ÈOda jártunk. Më£i¡g mijen ho£u¡ba, heÏj! Ja´ja´ja´ja´ja! Nem ojan téil vo£u¡t, mint most! Ne´m!È ÈNem ojan téil vout! Ja´j, hogy micsoda téil vo£u¡t, micsodaÈ! ÈMint a bunkeÏ´rba, úgy mentünk a havon, mer anyit csináltak a zemberek, ugye nem vo£u¡t ho£u¡tolo£u¡È. ÈA zemberek elhányták a havat, ë£i¡s mint a bunkeÏrba, úgy meÏntünk a ho£u¡baÈ. ÈDeÏ më£i¡g ö£ü¡tözet se vo£u¡t ojan, mint most. Ho´l leØtt vo´lna ojan ö£ü¡tözet. Nem vo£u¡tÈ! ÈËggyáltalán nem vo£u¡t! Ha´jÈ! ÈNagyon nagy szegínysíg vo£u¡t akkor. Nagy, nagy szegínysi´g. Ugyi a háboru´ vo£u¡t, hátÈ! ÈMë ugyi az ë£i¡lelem azír megvo£u¡t, merÈ Èmer gazdálkottunk, oszt akkor vo£u¡tÈ Èenni, no keÏnyér vo£u¡t, nem lehet mondani, meg amit mi kite´rmeltünk, apro£u¡lík vo£u¡tÈ. ÈMinden vo£u¡t, tojás, mindenÈ. ÈNem kellett a bo£u¡tba venni (köhög)È. ÈDe hát azi£ë¡r, nem ojan világ vo£u¡t, mint most. Hu´s nem volt annyi, mint most. Ugyi most a hu´sÈ È(köhög) asz lekkönnyebb ugyi asztat mekcsináni a hu´stÈ. ÈAkko´r jobban a zë£i¡n apám nagyon ö haluskás vo£u¡t, håt û nagyon szerette a´ haluskát ['tészta']È. ÈUgyi az meg vo£u¡t, mer liszt vo£u¡t, meggyúrtunkÈ, Èë£i¡s akkor ö turo£u¡ vo£u¡t, turo£u¡, va´jÈ. ÈMinden vo£u¡t. Ja´j, håt ugyi jö+ mijen vo£u¡t az a te´j, mikor fe´jtük a tehenet, heÈ! ÈVittem magammal a kizsÔbádogot, ë£i¡n r´engeteg tejet ittam kicsi korombaÈ. ÈR´eÏngeteg tejet. Ém monthatom aszt, hogy arrul i£ë¡ltemÈ. ÈÉs tudod, az a sz+ az a habos te´j, asztat ittamÈ. ÈË£i¡s ö talán aszmonygyák, hogy az nagyon jo£u¡ a csontokraÈ. ÈHå´t talán a zë£i¡n lábom soha nem fájÈ. ÈHogy lehet, hogy attu´, mer a ni így monygyák hoty hát hogy az, aki sok tejet iszik, hát hogy a´ az nagyon jou. No háÈ! ÈMondom, hogy én, én igeÏn sok tejet megittamÈ, Èvittem mindig a kizsbádogot, ë£i¡s aszt a habos te´jet, aszt ö kife´jtem, oszt mán aszt a´ lege´lsö£ü¡t meÏgittamÈ. ÈSzerettem igen, no a´ tejetÈ! ÈDe hát nem ojan vo£u¡t, mint e´z, ez a te´jÈ! ÈA mostani, ijja´j! Håt ë£i¡n nem tudom, mibül van azÈ. ÈDe hoty hány fa´jta!E´lmeÏntem (nevet) a teszko£u¡ba, Magya´rbaÈ, Èë£i¡s hå´t talán százÔfajta te´j is vo£u¡tÈ. ÈHåt az mibül van az? (nevet)È ÈTe´jporbul, aszmonygyákÈ. ÈDe håt a te´jpor, hát ab+ az is tejbül ke´l, hogy leÏgyeÏnÈ! ÈFehi£ë¡rnek fehi£ë¡r, de hát jo£u¡, hogy nem fekete (nevet)È. ÈJa´j, höhöÈ!