A kutatópont neve: Újbást

A felvétel idõpontja: 1996.

Terepmunkás: Nagyné Blaskó Anikó

Adatközlõ: P. I., 76 éves

Lejegyezte: Presinszky Károly

A lejegyzést szinkronizálta: Presinszky Károly

***/

ÈKislyaµnkoromtó ém mindig å påråsztßi munkaµt végesztemÈ. ÈÉs mikor iskolaµbå jaµrtåmÈ, Èhaµt nyó£u¡c el´emit jaµrtåm csåkÈ, Ède håzågyöttöÏnk iskolaµbó£u¡È Èmënnyi këllett nëkö£ü¡nk kåpaµnyi, tåkårnyi, mëg åråtnyiÈ, Èhogy mindënkinek lëgyék kënyë´r åz åsztålaµråÈ. ÈMégis most odavó£u¡tåm å fürdõn´, és ëty szlovaµk åsszon någyon kibaµnt veleÏmÈ. ÈÅszontå, hogy mé nem tudok szlovaµkúÈ. ÈÉmmëg åszontåm nëki, hogy õ mé nem tud mågyårúÈ. ÈHaµt, nézzék, én tånultåm, ëty hé£i¡tën ké£i¡t óraµm vótÈ, Èånnyit tånuÐltåm, hogy sztó£u¡l, sztolicskå, okno, dverë, hlåvå, okno, ocsiÈ, Èhaµt, åmit tuttåm eszt, mer råkjåm neki összë, haµt nem, kineveÏtÈ. ÈÅmit tuttåm, mëmmontåm szlßovaµkú, åmit mën nem, nem montåmÈ. ÈHaµt oszt åzutaµn eszëmbe jutot, h+ åszt këlët vónå nëki mondånyi, hoty tud-ë ön némeÏtû mëg ångolú, åmi fontosÈ. ÈDe nem beszétem oszt vélëÈ. ÈUtollyaµrå ollyån jóbå gyött velem, hogy még el is búcsúzott tõlemÈ. ÈHaµt nézzë mëg å zembër, hå nem tudok, nem åszt tånultåm én, csåk å szåvåkot tånuÐltåmÈ. ÈOszt én inkaµb dolgosztåmÈ. ÈMëm mostß is mikor maµ tåvåsz+, gyött å tåvåsz, å zåpukaµm kihortå å t+ gånåjåtÈ (halkan) Èúgy mondom beleÈ, Èkihortå å gånåjåtÈ, Èë+ ming mëg maµ, åhogy olvått å hó£u¡, jó£u¡ idõ£ü¡ vó£u¡t, mëntö£ü¡nk terítenyiÈ. ÈElterítëttük, oszt åkkor szaµntot´È. ÈGyere Ilnokå vezesnyi å t+ zökröt vågy å tehenet vågy åmi vó£u¡tÈ. ÈVezettem å zökröt neki, elvetëttÈ. ÈÕ vetëtt, émmëg boronaµtåmÈ. ÈHåt mindënnek fëlhåsznaµtåk. Hiaµbå, hoty kislyaµn vótåm, de å påråszt+ någyon belém nevelték åszt å påråszti él´etëtÈ. ÈÅkkor ké+ elvettek mindënt, ültetéÏs ålaµ, krumpli, kukoricå elültettö£ü¡nkÈ. ÈUtollyaµraÏ vették å kendërt, mer aszt legutó£u¡ kël´ët´È. ÈHaµt mikor elvet´ék, legelõ mék åsz kël´et´ nyõnyi, mikor ëty kis szåbådidõnk vót, odåmëntö£ü¡nkÈ. ÈKinyõtük, fëlvittük å zerdõ ålåt´ vót mocsolyåÈ, Èoszt åbbå ëlaµsztåttukÈ. ÈKövet råkto£u¡nk raµ, hogy në o+ emelgõzzön fëlÈ, Èhånem hogy kiaµzzonÈ. ÈMikor maµ kiaµzott, åkkor kiterëgettükÈ, Èoszt mësszaµrått, oszt mikor mësszaµråt´, håzåhosztukÈ. ÈIthon mëg mëg bitó£u¡tuk, mëk tiló£u¡tuk, bitó£u¡ mëk tiló£u¡, åzon dolgosztuk mëgÈ, Èoszt åkkor, mikor maµ jó£u¡ simå vó£u¡t, elvittük å t+ kållóbåÈ. ÈÚgy montaµk, hoty kållóÈ. ÈMënnyomåttaµk ëty csëppetÈ, Èosztånn åkkor gerebënyvel mëccsinaµtuk gonygyolaµnåkÈ, Èoszt åkkor télën, mikor maµ någyon raµértö£ü¡nk, hogy nem vo£u¡t maµs dolgo£u¡nk, åkkor fonto£u¡nkÈ. ÈHaµd nyaµrbå is vót ëlég dolgung, båbot szëdnyiÈ, Èmindëg åszontå å zånyukaµm, csåk szëggyétëk å båbot, måj lësz vësz+ nektëk veszö£ü¡nk råjtå ruhaµtÈ. ÈHaµt úgyis nëkö£ü¡nk vëttë, de haµt mégis beléng nevelték, szëggyétëk å mårkot, nëféjetëk nem åggyuk ki maµsnåkÈ, Èmåj nektëk vëszö£ü¡nk råjtå ruhaµt, mindég így montåÈ.